K.P.K- Könnyed Pesti Kalandregény

– Mire gondolsz? – kérdezte George hátrafordulva. – Arra, hogy megbántam ezt az egészet. Mindig azt hittem, hogy ilyesmi csak a filmekben történik. Bánom, hogy föladtam azt a hirdetést – mondtam keserűen. George visszafordult és pár percig mereven nézett előre. Aztán halkan kérdezte. – Tényleg megbántad? – Tényleg. Vissza akarom kapni a régi nyugodt és… Tovább »

– Drágám. Sajnálom, hogy így kell találkoznunk, hidd el, ha lehetett volna, Téged kihagytalak volna a dologból. Nem így terveztem. – Nem esett bajod? Nem bántottak? Dolly fölkacagott és ránézett Alexre, aki vigyorogva követte az eseményeket. Rossz érzésem lett. Dolly túlságosan felszabadult volt. – Nem értem, mért nevetsz – mondta enyhén sértődötten George. Én viszont… Tovább »

– Úristen, George! B.B! Megindultam feléjük, mire Alex nevetni kezdett, majd elkapta a bilincset a kezemen, és úgy húzott vissza, mint egy kutyát. – Jól van aranyom, csak nyugalom. –  Azonnal engedje el őket! Amint kimondtam éreztem, hogy sületlenség. Barbara és Alex hangosan kacagni kezdtek. Még a tompa Kapa arcán is átvillant egy bárgyú mosoly…. Tovább »

A földön landoltam, Kapa fölrántott és vonszolni kezdett maga után. A következő percben már a terepjáró hátsó ülésén feküdtem. Láttam, ahogy George és B.B fut felém, aztán egyszer csak mindketten eltűntek. A fejemre ugyanis egy vastag zsák került, a kezemre pedig bilincs. Még éreztem a nő fullasztóan édeskés, émelyítő illatát, amit lassan felváltott a zsák… Tovább »

Egy óra múlva immáron másodszorra kanyarodtunk a nyugati pályaudvarhoz, szóltam George-nak, hogy készüljön. A furgon vagy négy autóval maradt le utánunk, épp elég idő volt arra, hogy átpattanjunk BB „gépére”. Ahogy lassítani kezdtünk, közelebb nyomakodtunk az ajtóhoz, de csak annyira, hogy az utolsó leszállót követve mi is leugorhassunk. Hatalmas nyöszörgéssel és nyikorgással állt meg az… Tovább »

– Menjünk már! – ordítottam. George nem szólt egy szót sem, hatalmas gázzal elindultunk végre. Belenéztem a visszapillantóba, a terepjáró megállt, hogy Kapa is betuszkolja magát. Nyertünk pár perc előnyt. George önmagát is túlszárnyalva nyomta a gázt, pattogtak alattunk a kavicsok, nagyokat zökkent az autó minden egyes kátyúban. – Innom kell valamit! – De ilyenkor??… Tovább »

Lebegtem. A víz tetején sodródtam, hagytam, hogy a lusta hullámok a hátukon lendítsenek tovább és tovább. Egyikről a másikra. Fel és le. Ahogy a könnyű kis tollpihék szállnak az égben, könnyedén, játékosan. Buborékok szálltak mellettem, apró pukkanással durrantak ki. Fény vesz körül. Talán ez már az a fény? Lehet, hogy meg haltam. Sebaj. Jó nekem… Tovább »

Az előbbi adrenalin löket nélkül elég gyorsan leeresztettem, és az izgalom helyét lassan átvette a kétségbeesés és a fáradtság. Ez már közel sem tűnt kalandosnak és viccesnek. Fáztam, éhes voltam, a karom és a lábam pedig már egyre jobban fájt. Fentről beszélgetést hallottam, majd hirtelen egy ajtócsapódást. Megszűnt minden zaj, és teljes csönd lett. Valószínűleg… Tovább »

Egy perc alatt felmértem a helyzetet. Két férfi és egy nálam jóval magasabb és nagyobb darab nő. Az esélyeim a nullával voltak egyelőek. Pánikszerűen megfordultam, hogy kirohanjak az ajtón, amikor a nő elém állt, és felkacagott. Megpróbáltam félretolni, de elkapta a karom. Ránéztem a kezemre, a nő vérvörös körmei belevájtak a csuklómba, de mire megmozdultam… Tovább »

Pár perc múlva kinyílt az ajtó és az előbb látott vörös nő állt ott, tetőtől talpig fehérbe öltözve. Hatalmas feltupírozott haja úgy állt, mintha épp a fodrászszalonból lépett volna ki. – Helló. Elnézést, hogy ilyenkor zavarom, van egy perce? Fontos lenne… A nő felvonta szépen ívelt szemöldökét. – Mit akar? – Maga itt lakik ugye?… Tovább »