K.P.K- Könnyed Pesti Kalandregény

Az egyik nagydarab szakács felnézett, majd meglátva minket, fejét rázva máris belekezdett a kitoloncolásunkba. – Kérem, fáradjanak ki, ide nem jöhetnek be. Úgy döntöttem, átveszem az irányítást, ki tudja, George hogyan szokta intézni a kényes ügyeket. Finoman megszorítottam a karját, jelezvén, most én vagyok a főnök. – Ne haragudjon, csak a tulajdonost keressük. Tudna esetleg… Tovább »

Kint még sötét volt, a nap még éppen csak hogy ébredezhetett, mikor valami kibírhatatlan dübörgésre ébredtem. Beletelt jó pár percbe, mire magamhoz tértem annyira, hogy felfogjam, valaki az ajtómon dörömböl. Leugrottam az ágyamról, és hatalmas lendülettel téptem föl az ajtót. George állt előttem, a hirtelen mozdulattól megállt az ökle a levegőben. – Éjszaka van –… Tovább »

Jó dolog az ihlet. Már ha van valakinek. Próbáltam úgy is, mint a filmekben az Író. Így, nagybetűvel. Az Író, aki a sűrű cigarettafüst és kávéscsészék romjai között, időnként homlokára csap, majd újra a papírja fölé görnyedve tölti meg viharos sebességgel az üres lapokat. Filmbéli emberem ilyenkor hetekig ki sem mozdul a lakásából, majd amikor… Tovább »